Reggelire napfény, rántotta, meg komolyzene. Ez utóbbi Seyfi jóvoltából, aki webbookja előtt ül (eszméletlen, hogy mit ki nem találnak. Már nem csak notebook, de webbook is van), kedélyesen szürcsölte a teáját, és közben a menetrendet böngészte. Pár napnyi meló után megkaptuk az ukázt: irány az önkéntes felkészítő, úgynevezett on-arrival-training. Napi koffeinadagom elenyésző hányadát a szervezetembe juttatva kényelmesen bepakolom a cuccokat. Seyfi mutatja a többszöri átszállásos útvonalat. Rábólintok.

A Žiar nad Hronomba induló buszt már majdnem lekéstük. A léc alaposan berezgett, ám gondoltam soha nagyobb problémát. Ám a baj csőstül jön, mint tudjuk. Mátjász, Mátjász - szólt Seyfi úgy egy óra múltán. Zsiar! - És már szállt is le. Duygu szintúgy. Kinéztem, s valóban nagy betűk hírdették: Žiar nad Hronom. De valahogy nem tetszett a megálló. Senki nem szállt le rajtunk kívül.

A busz elment nélkülünk, s világossá vált: ez egy gyár megállója valahol Žiar és a semmi között félúton - ami jogilag a városhoz tartozott, de ez nem segített rajtunk. Mit rajtunk, rajtam. Mind a tudatalatti, mind a tudatos énem egyből a törököket hibáztatta, kiknek sziluettje ettől fogva mint két problémazsák lebegett fortyogó elmém előtt. Egy őszülő pasastől kértem útbaigazítást, aki egyedül ücsörgött az egyik padon. Bár nem tudta, mikor megy pontosan a következő járat, és a stadion melyik szegmenséről de az első adag információt követően körbeszaglászta a terepet, és percenként hozta az újabb információkat. Mikor megérkezett a busz, s felszálltunk, a busz tett egy íves kanyart. A fickó a padon megfordult, vajon ott ácsorgunk e még a táblák előtt. Megnyugodva fordult vissza. Teljesítette a küldetést.

Megérkezvén Žiarba nem volt kétséges: a tervezett útvonal mehetett a kukába, lekéstük a következő járatot is. Míg füstölögve jártam tábláról táblára, a törökök a lábam alatt ügyetlenkedtek; Seyfi felismerve egy-egy városnevet mutogatott: Zsilina. Gud. (Én meg magamban: csak most fogd be, könyörgöm.) Pár telefonhívás után bepróbálkoztam egy nemzetközi járatnál, ami Prievidzába (Privigye) tartott. Onnan elméletileg már megy tovább busz Zsolnára. A buszsofőr bólintott. A motor beindult, s éreztem, most már sínen vagyunk. Ekkor a törökök elkezdtek hangosan szotyizni, úgyhogy a lehűlőben lévő agyvizem ismét buborékolni kezdett (kicsit mint egy idegbajosnak... kicsit).

Prievidzán tíz percünk volt. Mint az orosz télben caplató francia gránátostiszt valahol a Berezina folyón való átkelésnél - már hátra sem néztem. Aki jön jön, a gyengék magukra vessenek. Tekintetemmel átpásztáztam az utcákat, hátha feltűnik Janka, vagy Veronika a két privigyei leány, vagy épp Lojzo, aki szintúgy ide való, de csak ismeretlen arcok néztek vissza rám (hú, ez de táncdalfesztiválos) . Zsolnán adtam egy kis aprót egy szlovák csövesnek.. Isten fizesse meg. Itt már nehezen lehetett buszt téveszteni. A végső megálló Terchová, egy kicsi, ám neves falu. Itt született Jánošík, a szlovák Robin Hood, nemzeti hős, úgyhogy elviekben nagy nacionalisták élnek itt. Na majd meglátjuk.

A törökök talán úgy gondolták, a jóból sosem elég, ezért lekúrták (sic) mellettem a táskájukat, majd gyorsan rástartoltak két felszabadult ülőhelyre. Miközben Seyfi táskája a lábam előtt folyt szét, Martin telefonált, hogy hol a frászkarikában vagyunk, mert már keresnek minket a szervezők. Fél óra mondom. Akkor jó - mondja.

Ez már Terchová? - kérdem az egyik öreget. Majd a következő feleli. Mutatom. Én is ott szállok le. És le is szállunk. Merre mennek? Pod Oblasom - mondom a hotel nevét. Jöjjenek én is arra megyek. De az út túloldalán már integetnek. Tereza és Michal, a két szervező jókedvűen jön felénk. Tereza szeme elkerekedik. Azt hittem, hogy a Duygu az fiú név mondja nevetve szlovákul Michalnak. Michallal nevetünk. Ejj, az iskoláját, de jól esett végre levetni az utazás terhét. Én értem mondom. Dobre, dobre - mosolyognak.

A hotel előtt az öreg int. No dovidenia. Mi a hotelbe térünk be, ő a kocsmába.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.