Némi fizikai munka, aztán zuhany, tiszta ing. Frissen és üdén átsétáltunk az Art Caféba. Martin szólt, hogy Jakubbal ketten fogjuk árulni a Kálváriáról szóló könyvet, s a beszédek után be is mutatott minket: Jakub z Česko a Maťáš aj dobrovolník z Maďarska. Lassan, de biztosan megfordult a kicsiny kávézóban az összes restaurátor, így a zs-kategóriás amerikai akcióhős fizimiskájú Ján is, akivel a délelőtti műszakban már lekezeltem. Hangulatos gitárzene, bor, sütemények.

A bort persze behúztuk. Evés közben jön meg az étvágy; munka végeztével elnéztünk egy-két vendéglátóipati egységbe. Estére érkezett a panziónkba pár zs-kategóriás amerikai akciófilmbe illő "mentsétek meg lelkeinket" szőke bombázó, akiknek mindig volt egy egy mosoly a tarsolyukban, de amikor megtudták, hogy egy évig önkénteskedek, szemmel láthatóan hülyének néztek. 

Másnap széthorduk a könyveket ide-oda, könyvesboltokba, múzeumokba, s mivel egy hadseregnyi önkéntes érkezett a panzióba, ott kellett robotolni a kálvária helett. Este már kutya fáradt voltam, amikor elkezdődött a "Salamandrové dni", Selmecbánya évente megrendezett ünnepsége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.