És íme, itt ülök a Bábel okozta zűrben, és egy szlovák billentyűzeten próbálom megtalálni az ű betűt. Harmadszorra sikerült.

(Megjegyzem, ezután leírtam kb. öt mondatot, de aztán győzött felettük a 'delete'. Nem szeretném túlzottan naplósra venni ezt az írkálást. Maradjunk a jól bevállt in-medias-res féle megoldásnál.)

Azt hiszem, miden ott kezdődött, amikor átlépve a határt a szemembetódult a temérdek vasbeton; a falvak közepén a szovjet emlékművek, és ezzel párhuzamosan az euró. E kettő bizarr találkozásában várakozott történetünk első érdemleges alakja: egy helyi Robertdeníró. Nagy bajszával és napszemüvegével a village people egy tehetséges tagját idézte, ám sofőr volt ő, mint Deníró, csak nem taxi-, hanem busz-. Érzéketlen tahónak tűnt eleinte, de később feltűnt, hogy a nőket gyakran fizetés nélkül is átengedi egy egy mosolyért. Ült mellette egy ipse, az se fizetett, csak beszélt. Olyan volt az egész út, mint egy nagy családi nyaralás, leszámítva engem a konténer nagyságú táskámmal. Vélhetően én fizettem a benzint, a többiek pedig Denírót szórakoztatták. Az illatosítók mellett egy kilónyi kereszt és rózsafüzér lóg alá, melyek aszerint himbálóznak, miként Deníró rángatja a kormányt. Egy szerpentines út hajtűkanyarjában aztán ki akart előzni egy biciklist, mert hát mér ne, ám a szembejövő autó elől visszatérő Deníró majdhogynem átküldte a kedves két keréken közlekedő barátunkat a túlpartra. Az út elkövetkező részében Deníró szigorúan meredt maga elé, és egy marék nikotinos rágón kérődzött (megjegyzés: eme kis mozzanatot azért tartottam fontosnak leírni, mert rövid ittlétem alatt már észrevettem, hogy Szlovákiában a buszvezetők mítikus alakok, de már már a héroszi magasságban, és végzetes hiba lenne, ha nem szentelnék nekik pár mondatot).

Selmecbánya gyönyörű hely. A völgykatlanban született városka szintkülönbségei pazar látványt nyújtanak így a vénasszonyok nyara tájékán, ám az ember akár a pokolba is kívánhatja, ha a völgy legmélyebb pontján álló buszmegállóból kell felsétálni a túlparton lévő szálláshoz - teljes menetfelszerelésben. Utóbb kiderült, hogy egy (addig) ismeretlen alak várt rám, de addigra már felhúztam a belem, és túl voltam pár asztmás rohamon.

Minthogy a többi önkéntes még nem érkezett meg, és egyből kaptam három óra kimenőt,  benéztem egy régről ismert kocsmába - a Libressoba - egy sörre. Vaníliás dohányomból tekertem egy cigit, és éppen azon elmélkedtem, hogy mily nehéz lesz az élet így az ismeretlenben, amikor kijött egy fickó, és elkérte a dohányomat; majd rá öt percre a kocsma öreg, ámde lelkében fiatal csaposa jött ki, hogy az iménti tag meghívott egy sörre a dohányért, jöhet e, kérdi.. hát milyen kérdés ez? Majd újabb öt perc múlva kijöttek mind egy harmadikkal, visszaadták a dohányomat, a kezembenyomtak egy sört, és meglobogtattak egy hosszú, tekert cigit. Poď, intenek, és beinvitáltak egy lezárt pincehelységbe. Ďzoint - somolyog a kocsmáros, mire a másik meggyújtja. Kérdik, honnan jövök? Gondolom, most fog jönni az arculköpés: z Maďarska - mondom. A kocsmáros vigyorogva mondja, hogy őt Lászlónak hívják az apja után, de nem tud egy kukkot sem magyarul, mert az anyjának nem tetszett a nyelv. A másik kettő pozsonyi: Stano és Peter. Láthatóan ők sem készülnek véráldozatra. Peter elkezd beszélni egy animációs filmől; később kiderül, hogy a Nyóckerre gondolt. Kéteszer látta. Nagyon tetszett neki. László meg csak nevet. Közben persze megy körbe körbe a vicces cigi.

Betompult fejjel visszabotorkálok a szállásra. Martinon, a főnökön kívül már ott van a két cseh önkéntes: Tonda és Jakub, valamint helyi önkéntesek: Bill, Eva, Dominik, és Vera. Martin felesége húst sütött vacsorára, utána elketdünk borozni. Két üveg bor után villantok egy csöppet a hazulról hozott Tokajimmal, majd visszatérünk páran a Libressoba. László nevet, mi rendelünk. Szépen lassan elnehezül a tudatom.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

       [ez alatt csak értelmetlen szöveg kupac. no persze fölötte is, de mégis..]

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.