Pivo, pivo, pivo.. Úgy vágytunk egy sörre, mint a lezuhant Exupéry papírra és tollra. De Martin, még nem tért vissza, s így kis társaságunk, mely nem hagyott volna hátra egyetlen embert sem a szomjúság kegyetlen magányában, csak várt, tétlne szomjan. Aztán Bill szólt, hogy a bányászok menete lassan kezdődik, s mi, akik még nem láttuk, mindenképp menjünk.

Hát mentünk.

A lefelé lejtő, macskaköves utat kétfelől kordon övezte, ahol már türelmetlenül álltak az emberek. És csak vártunk, és vártunk, és vártunk. És egy idő után lentről már morajlást, tapsot, füttyöt lehetett hallani, és láttukunk is némi mozgolódást. És akkor jöttek; először fiatalok. Bányásznak öltözött gyerekek, kik bajuszt festettek magukanak. Legelől egy pasas a kezében tartott egy hatalmas bábot: egy szalamandrát, a Salamandrové dni szimbólumát. Mögötte a srácok ütötték a ritmust, de a zene máshonnan jött. S mikor elhaladtak, messze feltűnt egy kék tömeg. Kezükben fel-felcsillant valami. Rezesbanda közelgett, öreg bányászok.  Valahol a Libresso környékén megálltak, de a zenét folytatták tovább. Majd ők is elhaladtak mellettünk. És újabb bányászok jöttek, még öregebbek, mint az előbbiek, és még délcegebbek. Ott volt a macskaköves úton a történelem egy parányi szelete. Elől, mint hadvezér, egy büszke öregúr adta a taktust. Őket követték a kassai bányászok. Ők nem zenéltek, csak jókedvűen kiabáltak. Kassai bányászok több menetben is elhaladtak, s általában rigmusokat kántáltak. Jöttek a fiatal kassaiak is, jöttek a U.S Steelből is, ahol dolgozott pár ismerősöm. És jöttek a magyar bányászok Sopronból, Dunaújvárosból; eleinte nem lehetett hallani őket, csak a zászlókon tűntek fel magyar szavak. De aztán énekeltek is csendesen, és ők is elköszöntek. És még jöttek bányászok északról, Zsolnáról, és máshonnan is. Aztán jöttek emberek hintóval, mozdonnyal, jöttek lövöldöző katonák, ágyújukat elsütő pattantyúsok; jött hóhér és pap, jött kuruzsló és cigányzenész. És a menet vége felé lassan, méltóságtelesen egy koprsót hoztak komor emberek.

Miután pár szót váltottam egy magyar bányásszal, visszatértünk a kancelláriába, hogy együttesen (kiegészülve egy régi cseh önkéntessel, Sotival) átvonuljunk át a Libressóba.

És akkor jöttek a sörök, és jöttek, és jöttek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.