Egy nap arra ébredtem, hogy talán kissé alulöltözve flangáltam az utóbbi napokban Selmec utcáit, mert nem voltam makk egészséges. Persze az nem létezik, hogy beteget jelentek, Tonda már pár napja nyomta az ágyat, és Seyfi is megkérte Martint, hagy kúrálja magát egész nap. Ilyen szégyen engem nem érhetett, úgyhogy rendesen végigmelóztam a napot. Reggel a Kálváriára menet egy köpködőben bedobtam már egy borovicskát, de este fele jeleztem a szlovákoknak, hogy lehet, jót tenne nekem némi további kalapkúra. Beértünk hát a Libressóba, ami már éppen zárt. Gyorsan két borovicskát leküldtünk, majd átmentünk a szomszédos vendéglátó ipari egységbe, ahol épp az INEXesek tanyáztak. Itt demänovkáztunk; majd Jankával és Kazatellel felkerestük még a Klopacskát, ahol újra borovicskáztunk. Aztán ez is bezárt, de eszembejutott, hogy van még egy üveg Tokajim, úgyhogy hazaértünk.

Valamikor három óra tájt feltűnt, hogy cipőben fekszem az ágyban. Seyfi reggel aggódva kérdezte, hogy jól vagyok-e, mert olyan furcsán aludtam.

A kalapkúra megtette a hatását: már nem beteg voltam, hanem iszonyúan másnapos. Mi ebből a tanulság? A helyes megfejtők között értékes nyeremények várnak kisorsolásra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.